KISKUNSÁGI
HAGYOMÁNYŐRZŐ KÉZMŰVES ÉS TURISZTIKAI EGYESÜLET
A természettel szoros kapcsolatban élő ember számára kifejezetten fontos volt, hogy fel tudja mérni a várható időjárást, illetve mindig vágyott arra, hogy a termésnek legjobb, legideálisabb időjárási körülmények legyenek.
Ennek "előidézésére" számos hiedelem és babona létezett, ellentételezéseként pedig azok az évszázados megfigyelések álltak, melyek igen megbízható előrejelzést tudtak adni a legkülönfélébb helyzetekre. Az eső mindenhol kiemelt fontosságú volt, de ott, ahol a talaj amúgy is jobban igényli, és nem is annyira csapadékos az éghajlat, még inkább.
Nagyon érdekes szokást örökítettek meg például Szent György napjával kapcsolatban. Ilyenkor éjszaka és hajnalban, azok az asszonyok, akik a teheneket fejték vagy a tejjel kapcsolatba kerültek, lepedőkkel gyűjtötték össze a harmatot a szomszédaik legelőiről. Egy tejes cserép fazekat vagy köcsögöt gyűjtöttek tele ilyenkor a friss harmatvízzel.
Az is fontos volt, hogy az asszonyok ilyenkor végig csöndben legyenek, szótlanul és lábujjhegyen menjenek ki a rétre és vissza. Az összegyűjtött vizet azután gyógynövényekkel össze főzték és a tehenekkel megitatták, abban bízva, hogy így több és zsírosabb tejet fognak adni. Ha a tej mennyisége és minősége nem volt elegendő, akkor azt mondták, hogy valaki ellopta a a legelőkről a harmatot Szent György éjjelén.
De a leányok a szeplő ellen is harmatcseppel mosták meg az arcukat, de Páduai Szent Antal napjához is kapcsolódott egy olyan mondás, hogy "ád az isten olyan harmatot, hogy a kutya megússza a parlagot."
