Kiskunsági pásztorélet

A Kiskunságban úgy, mint az Alföld többi részén a kinnháló, és kint telelő pásztorok az egész esztendőt a legelőn töltötték ami Szent György naptól Szent György napig tartott.

Elnevezésük mindig a rájuk bízott állatok után történt: ménespásztorok,  kinnháló kanászok, kondások, nyájpásztorok, fejősjuhászok, tehéncsordás, csürhés vagy csikósok.

Az idők során kialakult egy foglalkozási rangsor a pásztorok között, amit a gazdák is figyelembe vettek. A Kiskunságon a rangsorban első volt a lovas pásztorok között a gulyás, majd utána következett - így másodiknak számított - a csikós, aki szintén értékes állatokat őrzött.

Mindkettő természetesen lenézte a juhászt és a még a rangsorban később következett pásztorokat, a kanászt és a rangsorban lejjebb álló csürhést. Szigorú rend szerint zajlott az életük, a bérük, elszámolásuk és elszámoltatásuk.